Tényleg pontban 19:36-kor jöttek! 19:35-kor megérkeztek a helikopterek (vagy amiket én helikoptereknek gondoltam), és 1 perc múlva megláttuk a Gripeneket. Az nagyon tetszett, hogy nem egyedül várakoztam, mások is lelkesedtek annyira, hogy kijöjjenek kíváncsiskodni. Az első csapatot követve aztán további 3 Gripen repült el fölöttünk, végül egy harmadik, 5 gépből álló kötelék érkezett. Ekkor a bennem élő ovis hirtelen a felszínre tört és még toppantottam is, hogy "de még akarok!", persze hiába, egy rövid próbarepülésre sajnos nem vonul ide az összes katonai repülőgépe.
Most egy vallomás következik: én még sosem láttam ilyet élőben, mert ha néha sikerült is rábeszélni a szüleimet gyerekkoromban, hogy jöjjünk fel a Balatonról az ünnepen, akkor is mindig csak a tűzijátékot néztük meg, a légibemutatóról valahogy mindig lemaradtunk.
Tamás fotós gyönyörű képeket készített nekünk és közben vágyakozva sóhajtva azt is megjegyezte, hogy ilyen alkalmakkor Franciaországban nemzetiszínű csíkot húznak a repülők - hát, majd meglátjuk, nálunk milyet.
Sztaniol kollegina bezzeg olyan mázlista volt, hogy a saját fürdőszobájának ablakából figyelhette a manővereket, igaz ugyan, hogy ehhez bele kellett állnia a kádba, de ennyit mindenképp megért, nem?
Akik már jártak itt máskor is, talán észrevették, hogy kicsit átalakult a blog. Ennek a galériák átrendezésén túl az a fő oka, hogy a Sárkányhajó-verseny, az egyik kedvenc programom, biztonsági okok miatt elmarad. Mindenféle módokon próbáltuk "megmenteni", de olyan szigorúak az előírások, hogy le kellett róla mondanunk. Ilyenkor persze az ember szomorú és csalódott - sokat dolgoztunk vele és nagyon szép lett volna, most meg nem lesz belőle semmi, de fő a biztonság és ezt mindannyiunknak, szervezőknek és versenyzőknek egyformán, el kellett fogadni. (Aki hozzám hasonlóan fellelkesült és érdekelni kezdte ez a különös sportág, javaslom, hogy nézzen szét a Sárkányhajó Szövetség honlapján. Rengeteg a kép, a hasznos információ, az eseménynaptárba pedig mindig felkerülnek a versenyek időpontjai.)
Lesz viszont más program, amit jó szívvel ajánlok: az Új Magyarország sugárút - Fesztivál és gasztrotúra, mindjárt elő is keresem az ismertetőjét.
Sztaniol kellegina megütközve mért végig, amikor a "Te nem tudod, milyenek a taiko dobosok?" kérdésre kicsit szégyenkezve kénytelen voltam bevallani, hogy nem, hát én azt sajnos nem tudom.
Sztaniolnak innen üzenem, hogy azóta már az egész család dobol mindenen, bármivel. Rém idegesítő néha - persze csak akkor, ha én éppen nem dobolok. A legjobb a nagy lila doboz - két kiskanál kombó.
