Nyomoztam, mi mindennel készülnek a Kenyérfesztiválra a szervezők.
Természetesen lesz kenyérsütés és kenyérkóstolás, lehet majd búzát őrölni kis kézi köves malommal, bármi legyen is az, tanulhatunk kenyeret sütni, megismerkedhetünk a különböző kenyértípusokkal, beleértve az új, egészségesebbnek tartott kenyereket is, a kicsiknek pedig (meg persze a nagyoknak is) hagyományőrző népi játékok, játszóház, kosaras körhinta, gólyalábasok és ráadásul óriás malomjáték.
Előkerestem a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének honlapját és a sokféle recepten kívül még a Kenyérmúzeumra* is rábukkantam, igaz, Komáromban van, de az azért nem a világ vége. Úgyis rég jártunk arra.
*nyugi, nem kőkemény, ősrégi kenyereket állítanak ki
A Kenyérfesztivál az egyik kedvencem. Már tavaly is megrendezték, meg azelőtt is, sőt azelőtt is. Most megint kénytelen leszek bevallani, hogy bűnösen szeretek kenyeret enni, de jellemzően nem eszem annyit, amennyit szeretnék, mindenféle józan megfontolások okán. Szoktunk azon vitatkozni, a kenyér melyik része a finomabb, én kenyérhéjpárti vagyok, ha létezne olyan kenyér, aminek a belseje is kenyérhéjból áll, valószínűleg már 230 kg lennék. Vagy több.
Mostanában rászoktam az otthoni kenyérsütésre. Van itt ez a recept, nevetségesen egyszerű és mégis olyan kenyér lesz belőle, hogy időnként a családi érzéseket mellőzve akár heves dulakodásra is képesek vagyunk egy-egy csücsök reményében.
Viszont nekem néha kicsit nedves lesz a kenyerem belseje, mintha benne rekedne a gőz, de majd a Kenyérfesztiválon elcsípek egy pékmestert és kifaggatom, mit csinálok olyankor rosszul.
